Atomtámadás Magyarországon ellen
1241 április 10-ről 11-re virradó éjjel a korábban dicsőséges magyar hadsereg elpusztult. Muhinál állította hadrendbe az ország alakulatait a belpolitikai válságoktól egyébként is meggyötört magyar kormány. A csapatokat egyetlen éjszaka alatt szétbombázta a japán légierő. A magyar Pearl Harbornak is nevezett muhi tragédia után megszűnt az önálló magyar államiság. Béla IV. a támadás idején szinte csodával határos módon tudott elmenekülni bunkeréből, a köztársasági őrezred néhány tisztje segítségével. Az őt kísérő konvoj több gépkocsiját is kilőtték a japánok, ő azonban sikeresen megszökött, majd egy sportrepülőgéppel Ausztriába távozott.
A japánok néhány nap alatt megsemmisítették az ország szinte teljes infrastruktúráját. A hidakat, erőműveket szisztematikusan végigbombázták.
Majd nukleáris csapást mértek Budapestre.
Az áldozatok számát sohasem sikerült pontosan felmérni, azonban a teljes hadsereg elpusztult, és egyetlen háborúnak sem volt annyi civil áldozata Magyarországon, mint az alig egy éves japán megszállásnak.
Néhány értékesebb gyárat szétszerelve vasúton Tokióba szállítottak, máskülönben teljesen lerombolták az ország ipari központjait. Az óvóhelyekre menekült embereket japán járőrök élelemmel csalták elő, majd a föld alól felbukkanókat halomra lőtték. A nemzetközi közvélemény riadtan figyelte a magyarországi népirtást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatban is elítélte a japán kormányt, de katonai segítség nem érkezett.
Sőt, Ausztria csak egymilliárd dollárért vállalta volna a magyar miniszterelnök befogadását. A pénzt védelmi célokra fordították volna, mert a japán terrorveszély úgymond megnőtt volna Béla befogadásával. A magyar kormányfő ezért hamarosan Horvátországba távozott, ahol a megszállás keserű hónapjait végül szerencsésen kihúzta.
1242-ben kormányválság keltett indulatokat Tokióban. Az európai expedíciós hadosztályokat haladéktalanul kivonták a térségből, és a japán csapatok váratlanul és véglegesen kivonultak Magyarországról. A kétségbeesett helyzetre jellemző, hogy az emberek többsége hetekkel a kivonulás után is az óvóhelyeken maradt, rettegve a japánok visszatéréstől. Még évekkel később is akadtak tanyák, ahol önellátásra berendezkedett menekültek azt hitték, hogy még tart a megszállás.
Újjáépítés és a második Béla-kormány
Béla IV. haladéktalanul új kormányt alakított. Az Egyesült Pártot feloszlatta, és helyette Nemzeti Megmentési Front néven új pártot alakított. Az új erő nemcsak nevében, hanem politikájában is teljesen megváltozott. Korábban Béla IV. kifejezetten kereste a konfliktusokat. Újraállamosító törekvéseivel a liberálisokat és a vállalkozókat haragította magára, míg kun-politikájával a nemzetieket bőszítette fel. Most viszont kiadta az új jelszót: "Aki nincs ellenünk, az velünk van!"
Bevezette az úgynevezett Fegyver-kölcsönt, mellyel bárki állami vagyonhoz juthatott, ha garantálja szerzeménye fegyveres védelmének megszervezését, és bombabiztos óvóhelyek kiépítését. A nemzeti vagyon szinte teljes egészében újraoszthatóvá vált, hiszen a tulajdonosok jelentős része meghalt a háborúban. Szinte minden család gyászolt, és a sugárbetegek Budapesten és környékén még évtizedekig testükön hordozták a japán megszállás legszörnyűbb nyomait.
Újra megjelentek az országban a kunok, akik visszatérhettek a kun lakótelepekre. Szigorúan kijelölt körzeteikben a menekültek fegyveres szolgálattal tartoztak, és az új magyar hadsereg derékhadát adták a betelepülők. A Béla-kormány ahhoz is hozzájárult, hogy külföldiek vegyenek termőföldet, ha vállalták a folyamatos mezőgazdasági termelést birtokaikon. Több tízezer külföldi farmer élt a lehetőséggel.
Hatalmas külföldi hiteleket is felvett az ország, és több olyan tröszt is visszatérhetett, amelyek még András II. idején vetették meg a lábukat Magyarországon, majd éppen a Béla-kormány alatt államosították vagyonukat. A korábban éles vitákat gerjesztő izraeli ingatlanfejlesztő csoportok is adókedvezményben részesültek.
A japán veszély még közel tíz évig állandóan napirenden maradt. Az iskolákban légiriadót gyakoroltak, éberségi vetélkedők és honvédő klipek mentek a magyar tévékben. Új városok nőttek ki a földből, de az általános elszegényedés így is évtizedekre vetette vissza a magyar gazdaságot.
Szakadás a Megmentési Frontban
Béla IV. mindent megtett azért, hogy minden politikai erő az újjáépítésnek rendelje alá magát. Második kormányának megalakítása után nem sokkal tűnt fel egy agilis fiatal politikus, István V., aki élen járt a Front szervezésében, és fáradhatatlanul járta az országot, gyújtó hangú beszédeket tartva. István V. karrierje gyorsan szárnyalt: 1246-ra belügyminiszter lett, és hamarosan remek kapcsolatot alakított ki a kun kisebbség vezetőivel is.
Az ötvenes években ő vált az ország legnépszerűbb politikusává, és egyre hangosabban bírálta Béla IV-et. Keményebb és militaristább politikát sürgetett, és ehhez elsősorban a keleti országrészben talált követőkre. A japán megszállástól leginkább sújtott területeken népszerűsége jóval meghaladta Béláét.
Az 1262-es választás előtt István V. megalakította a Magyar Megmentési Frontot, melyet a Béla-féle Nemzeti Megmentési Fronttal szemben kívánt elindítani a választásokon. Béla az utolsó percben engedett, és olyan közös listát állítottak, melyben fele-fele arányban voltak a két Front jelöltjei. A választások után István V. új pozíciót kapott: ettől kezdve a Miniszterelnöki Hivatal vezetője lett. Korábban ez a poszt nem létezett Magyarországon.
István V. azonban ezt is kevesellte, és felszólította Béla IV-et, hogy adja át neki a miniszterelnöki széket is. Béla ezúttal mér nem engedett, és István eltávolítását is kilátásba helyezte. István V. az ország keleti felére költözött, ahol pártja segítségével egy új fegyveres testületet toborzott. Komoly támaszt talált a kun tábornokokban is. 1265-ben Isaszegnél megtámadta a Bélához hű, hivatalos magyar hadsereget, és gyors győzelmet aratott.
Béla IV. a japán veszélyre hivatkozva nemzeti összefogást sürgetett, és vállalta, hogy előre hozott választáson dőljön el az ország sorsa. Míg a keleti megyékben István 70 százalék fölötti eredményt ért el a Magyar Fronttal, addig a Dunántúlon tarolt a Béla-féle Nemzeti Front.
Magyar Szövetségi Köztársaság
A választások után a két politikus a Margitszigeten tartott csúcstalálkozót, jelezve, hogy semleges területre léptek. A kompromisszum a következő volt: Magyarország szövetségi köztársasággá alakult át, két, szinte egyenrangú kormánnyal és két parlamenttel. A belső határt a Duna vonala jelentette. A keleti országrésznek saját külügyminisztere és pénzügyminisztere is lett, saját költségvetéssel és hadsereggel.
A Magyar Szövetségi Köztársaság azonban nem bizonyult hosszú életűnek. 1270-ben Béla IV. meghalt, és István V. hadseregével bevonult a Dunántúlra. Hatalma elismertetésével nem kellett törődnie, mert a káoszra számító cseh hadsereg áttörte az ország nyugati határát. A japán megszállás előtti belharcok arra figyelmeztették a dunántúliakat, hogy elfogadják István V-öt, aki a teljes keleti hadsereget átdobta Győrbe, felsorakoztatva őket a csehek ellen.
A csehek feletti gyors győzelem után István V. könnyedén kormányalakítási megbízást kapott, a korábban Nemzeti Fronthoz tartozó politikusok is őt támogatták. Az új, egységes kormány azonban mégsem maradhatott sokáig hivatalban. István V. két évvel a miniszterelnöki eskü letétele után meghalt, és utódjáról már a kun katonai vezetők dönthettek.
