Magyarország 997-1301

Béla II. elment, de a vérrel és gumibottal megerősített párt hatalma megmaradt. Béla halála után nemzetközi megfigyelők is azt várták, hogy összeomlik a kormánypárt, de nem ez történt. A rendkívül agilis, inkább technokratának tartott, legendásan nagy munkabírású Géza II-t jelölte a kormánypárt miniszterelnöknek, és ezzel a kivéreztetett kálmánisták utolsó reménye is elszállt a hatalom megszerzésére. Géza II-vel simán győzött a Béla Párt a következő választásokon, és a keménykezű vezető gyorsan belebonyolódott a nemzetközi diplomáciába.

Géza II. már öt éve vezette az országot, amikor 1146-ban először gyűlt meg a baja későbbi fő ellenfelével, a korabeli kormánypárti magyar sajtóban csak "a fattyú"-ként emlegetett Borisszal. Kálmán éppen azért vált el ukrán feleségétől még 1114-ben, mert Boriszt hordta az asszony a szíve alatt, márpedig - ahogy az akkori bulvársajtó fogalmazott - "Kálmán az állam ügyeinek sok gondja miatt akkor már hónapok óta nem ismerte meg test szerint asszonyát". A külföldön világra jött Borisz azonban úgy érezte, hogy helye van a magyar politikában. Az alig 32 éves világfi titkos kapcsolatokat épített ki a magyar ellenzékkel, és elérkezettnek látta az időt, hogy életében először méhen kívül is, a saját lábán Magyarországra lépjen. Kicsi, de erős magánhadseregével lépett be az országba, és sikeresen megszállta Pozsonyt. Géza II. azonban alig egy hetet adott neki, és visszaszerezte a várost. Borisz viszont életben maradt, és Ausztriába menekült. Ott Jasomirgott Henrik bajor nagyvállalkozótól kapott különleges megbízásokat, és Európa-szerte ismert playboy és vállalkozó lett. Jasomirgottal fél Európát ők látták el fegyverekkel.

1147-ben Géza II-t hasonló kihívás érte, mint annak idején Kálmánt: a NATO újabb háborút indított a nemzetközi terrorizmus ellen a Közel-Keleten, és a szövetség ismét számított Magyarország segítségére. Géza II. júniusban jóváhagyta, hogy több ezer német katona vonuljon át Magyarországon Palesztina felé. A nyár második felében azonban még ennél is nagyobb, ezúttal francia csapatot kellett átengednie az országnak. Ez az év legnagyobb diplomáciai botrányát okozta.

A francia expedíciós erők egyik főparancsnoka ugyanis maga Borisz volt, aki jó kapcsolatainak köszönhetően szerezte meg pozícióját, annak ellenére, hogy addig egyetlen katonai tapasztalata a pozsonyi fiaskó volt. Géza II. remek titkosrendőrsége azonban leleplezte az álnéven működő "francia" parancsnokot, és azt is kiderítették, hogy Borisznak esze ágában sincs Jeruzsálemig menni katonáival: valójában a francia csapatokkal Esztergom, Székesfehérvár és Buda elfoglalására készült.

A francia csapatok már az országban voltak. A magyar kormány írásbeli jegyzékben tiltakozott a francia követnél, követelve Borisz kiadatását. A franciáknak rendkívül kínos volt az ügy, a NATO előtt is, ráadásul kiderült, hogy a magyar kémelhárítás sikeresen beférkőzött a felső vezetésbe is. Lajos VII. francia köztársasági elnök végül Esztergom számára is elfogadható alkut ajánlott: Boriszt leváltják, de nem adják ki a magyaroknak, hanem egy harmadik országba száműzik. Borisz így került Oroszországba, ahol hamarosan egy hatalmas olajvállalat vezetője lett.

Fegyveres diplomácia és generációváltás

Géza II. a következő években komoly erőkkel vett részt az éppen aktuális ukrán polgárháborúkban, és komoly sikereket ért el. A magyar befolyás egyre erősebb lett a szomszédos országban. 1150-ben a magyar hadsereg annyira erős volt, hogy sikerrel viselt háborút az ukrán puccsisták ellen, és a szerb felkelők oldalán is, egy időben. Magyarország katonai értelemben is a térség vezető nagyhatalmává vált, hiszen sikerült a korábbi horvátországi és boszniai foglalásokat is megtartani.

Az 1150-es években az orosz kormány elsősorban Borisz aktivitásának köszönhetően szintén beleszólt az ukrajnai harcokba, a magyarok által támogatott kormány megdöntése érdekében. Egy ízben Borisz maga is megjelent a hadszíntéren, és betört magyar területre is, de Géza II. csapatai gyorsan kiverték az országból. Jasimirgott Henrik ugyanakkor hatalmas megrendelést kapott a német hadseregtől, és a magyar titkosszolgálat úgy tudta, hogy Magyarország ellen kell a berlini kormánynak a sok új fegyver. Az állandósult feszült helyzetet azonban Géza II. és hivatalnokai hihetetlen diplomáciai érzékkel, és a magyar hadsereg segítségével ügyesen megoldották. Elsősorban a hagyományos orosz-német rivalizálást sikerült kihasználnia a magyar kormánynak.

A folyamatos háborús hisztériát az 50-es évek végén megpróbálta kihasználni egy kicsi, de radikális magyar csoport is. Élükre István IV. állt, aki még a Béla II.-kormány idején volt országos rendőrfőkapitány. A mellőzötté vált főrendőr saját pártot alapított, de amikor fegyveres milíciákat is szervezni akart, akkor Géza II. lecsapott a szervezetre, és tagjait súlyosan megbüntette. István IV. azonban kicsúszott az államvédelmisek kezei közül, és előbb Berlinbe, majd pedig Moszkvába menekült, ahol Borisszal együtt készülődtek egy Magyarország elleni támadás megszervezésére.

Sőt, hamarosan László II., Géza egy másik politikai ellenfele is követte őt Moszkvába, mondván nem érzi már magát biztonságban Magyarországon. László II. szintén a Béla II-kormány idején dolgozott a Miniszterelnöki Hivatalban, és mellőzve érezte magát a pártban, melyben a 60-as évek elejére a régi párt-elitet már teljesen háttérbe szorították Géza emberei.

Géza II. 1162-ben meghalt, és a külföldön várakozó régi "nómenklatúrások" nekiestek a "technokratának" nevezett Géza-féle elitnek.

Anarchia Magyarországon

A következő néhány évben szétesett a stabil államhatalom Magyarországon. Géza II. után a kormánypárt István III-at jelölte miniszterelnöknek, aki a technokrata irányzat fiatal politikusa volt. A régi, még Béla II idején nagy karriert befutott keményvonalasok azonban szinte azonnal támadásba lendültek. Néhány hónapja volt még csak István III. hivatalban, amikor hazaérkezett először István IV., majd László II. is. Orosz támogatással, részben a Borisz-féle olajmilliárdok felhasználásával mindketten komoly fegyveres erőket szerveztek, és István III. elmenekült az országból.

László II. ekkor ideiglenes kormányt alakított, melyet egyetlen nyugati ország sem ismert el, de István IV. is csak úgy támogatta, hogy közben saját fegyvereseit nem engedte felesküdni az új "nemzeti megmentési kormány"-ra.

László II.-nek nem volt ideje választásokon legitimizálnia hatalmát, mert a kiírt referendum előtt néhány héttel, 1163 januárjában váratlanul meghalt. Az MTI szűkszavú, és egyetlen hivatalosan megerősített hírében arról számolt be, hogy infarktus végzett vele irodájában. Az emberek azonban biztosak voltak benne, hogy valamelyik István valamelyik ügynöke végzett vele. A halál pontos oka örökre titok maradt.

László II. halála után egy héttel István IV. csapataival megszállta a fővárost, és új kormányt alakított. Egyik első intézkedése az volt, hogy látványos temetést szervezett Székesfehérváron László II-nek. Néhány "Temet a gyilkos!" matrica és plakát tűnt fel a város utcáin, és ezzel kapcsolatban többeket letartóztattak.

István IV.-nek szintén csak fél év kormányzás jutott. István III. ugyanis nyáron Ausztria felől hadjáratot indított, és sorra csatlakoztak hozzá a nyugati megyék. Székesfehérvárnál ütközött meg egymással a két István, és III. győzelmet aratott. István IV. orosz testőreivel ismét Moszkvába menekült.

István III. gőzerővel látott hozzá az ország rendbetételéhez. A kormánypártot átnevezte Géza Pártnak, mert úgy érezte, hogy Béla Párt néven már túl sok frakció próbált hatalomra törni. Az új párt fényes győzelmet aratott a választásokon. Sikerült úrrá lennie a boszniai zavargásokon is, ahol egyébként István IV. is szervezkedni próbált. Vele 1165 április 11-én magyar mesterlövészek végeztek, egy észak-bosnyák kisváros szállodájában.

István III. annyira erősnek érezte magát, hogy Székesfehérváron nyilvános temetést rendezett neki. István III. 1169-ben komoly hiteleket vett fel a Valutaalaptól, hogy a belharcokban megroggyant magyar gazdaságot rendbe tegye. 1172-ben halt meg, és viszonylag stabil országot hagyott maga után.