Alex rendet tesz
Az Esztergomból titokban útnak indult repülőn három miniszter, stratégiailag fontos üzemek vezetői, és a hadsereg több tábornoka is rajta volt. Egy dologban értettek csak egyet: ha bárki alakítana kormányt a magyarországi jelöltek közül, azonnal polgárháború, vagy ahhoz közeli feszült helyzet alakulna ki. Márpedig a stabilitás mindannyiuk közös érdeke volt. 1172. március közepén érkeztek Moszkvába, és azonnal Béla III. irodájába mentek.
Béla III. gyerekkora óta kint élt, azzal a magyar emigráns csoporttal, mely Borisz, László II. és István IV. köré szerveződött. A társaság idősebb tagjai még Béla II. idején töltöttek be Magyarországon jelentős pozíciókat, de már évtizedek óta Oroszországban éltek. Aki hazatért, azt előbb-utóbb megölték. Őrizték a romantikus magyar virtust, de közben nyakig benne voltak az orosz világban: szinte mindannyian olajjal foglalkoztak.
Béla III. már az iskoláit is kint végezte, vállalkozása dollár milliárdokat ért, az orosz elnök személyes bizalmasa volt. A korabeli sajtó beszámolói szerint szinte teljesen eloroszosodott, nem is magyar nevét használta, hanem Alexnek hívatta magát, és Alexander Arpadovics néven vezette cégbirodalmát. Kezdetben esze ágában sem volt üzleteit otthagyni, az életveszélyesnek látszó magyar kormányfői poszt kedvéért.
A győzködés és a tárgyalások hónapokig tartottak. Végül sokat számított, hogy az orosz elnök váratlanul úgy döntött, hogy megpróbálta államosítani a nagy olajcégeket, és Alexet is leváltotta tanácsadói posztjáról. 1173-ban Alex immár újra Bélaként hazatért, és Kalocsán kormányt alakított. Béla III. hihetetlen energiával kezdte megerősíteni a hatalmát, és minden korábbi reményeket felülmúló sikereket ért el a következő 23 évben.
Pedig minden nagyon rosszul kezdődött. A sajtója kimondottan rossz volt, orosznak bélyegezték, és a maffiával hozták összefüggésbe. Ráadásul úgy tűnt, hogy a szokásos hatalmi harcok úgy folytatódnak, mint elődei idejében. Géza, aki István III. idején frakcióvezetője volt a kormánypártnak, hamar szembekerült vele. Az agilis, fiatal Géza volt az oroszellenes érzelmeket meglovagoló hecckampány hangadója, és szerette volna átvenni az ország irányítását. Béla III. már 1173-ban lecsukatta, de Géza 1174 elején megszökött börtönéből, és Ausztriába menekült.
Béla III. okulva elődei szerencsétlenségeiből a lehető legkeményebben válaszolt: csapatokat vont össze a nyugati határon, és követelte Géza kiadatását. Háború nem lett a konfliktusból, hanem hosszas jogi procedúrák után az osztrákok kiutasították Gézát, aki Csehországba menekült. A cseh hatóságok egy korábbi megállapodás értelmében azonnal elfogták, és kiadták Magyarországnak. 1177-től ismét magyar börtönben volt a renitens politikus, aki időközben elvesztette támogatóit, és élete végéig rabságban maradt.
Béla a teljes kormányzati rendszert modernizálta, és kemény törvényekkel visszaszorította a burjánzó korrupciót. Komoly infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett, elsősorban az informatika, az oktatás és a mezőgazdaság területén. Olyan ösztöndíjprogramot indított, amely magyar diákok százait Európa legjobb egyetemeire juttatta. A végzetteket új állami hivatalok várták itthon. Rendet tett a földhivatalokban, a bankrendszerben és a cégbíróságon is.
A kormánypropagandát profikra bízta, komoly költségvetéssel létrehozva az Országimázs Központot. A Párizsban végzett Mester P. vezetésével a Központ soha nem látott költségvetéssel filmeket, újságokat készítetett a magyar történelemről. Hatalmas országos ünnepségeket szervezett István I. emlékére 1185-ben, majd 1192-ben László I. emlékévet tartottak..
Esztergomban új kormányzati negyed épült. Ekkorra országszerte mindenütt Béla III. személyes jelképe volt látható a hivatalokban, a pénzeken, az iskolákban: hatalma szimbóluma, a kettős kereszt végül a magyar címerbe is bekerült.
Ügyes diplomataként Európa-szerte népszerű volt, egyszerre lett szövetségese és jó barátja a francia elnöknek és a német kancellárnak. 1189-ben átengedte az ország légterét a NATO éppen aktuális közel-keleti háborújához. Sikerrel terjesztette ki hatalmát a volt Jugoszlávia területén, annektálva Zára városát is.
Parancsnokok civódása
A továbbra is Géza Pártnak nevezett kormánypárt erősen tartotta magát. Az 1180-as évektől Béla legfontosabb szövetségese Imre volt, aki belügyminiszterként egyben a helyettese is lett.
Egyetlen komoly ellenfele akadt csupán, András II. személyében. András II. a második magyar hadsereg parancsnoka volt, és évekig Ukrajnában szolgált, ahol jelentős magyar békefenntartó erő állomásozott. 1190-ben azonban a magyar csapatokat kiverték Ukrajnából, az éppen aktuális puccs után, és András hazatérve úgy érezte, hogy megvalósíthatja politikai ambícióit. Hiába ajánlotta fel szolgálatait, nem kapott politikai pozíciót. Ekkor harcot indított a Géza Párt ellen.
Nem közvetlenül Bélát támadta, hanem Imre ellen indított kampányt, megpróbálva lejáratni az ország második emberét, többek között korrupciós vádakkal hírbe hozva a nagy hatalmú politikust.
Béla III. azonban hamar rendet tett: a megcsappant népszerűségű Imrét a Jugoszláviától elfoglalt területek kormányzójává tette, és így a távoli délvidékre küldte. Andrást viszont még messzebbre zavarta. Őt nevezte ki annak a magyar hadtestnek a vezetőjévé, melyet Béla a NATO-nak ajánlott fel, és így Andrásnak Jeruzsálemben kellett parancsnokoskodnia. A két politikai nagyágyú távol volt Esztergomtól, amikor Béla III. 1196-ban meghalt.
Polgárháború és Szerbia elfoglalása
Béla III. halála után András azonnal hazarepült Jeruzsálemből, a teljes magyar NATO hadtesttel együtt. Új pártot alapított, és időközi választások kiírását követelte. Ezt figyelmen kívül hagyva Imrét választotta a parlament miniszterelnökké, aki a déli hadtestre támaszkodva András hívei ellen indított hajtóvadászatot.
Az ország két pártra szakadt. Nemcsak a két párt milíciái estek egymásnak, hanem a teljes magyar társadalom megosztottá vált. Míg Imre a kemény kéz konzervatív politikájával lépett fel, addig András liberális programot ígért: privatizációt és az állam háttérbe szorítását propagálta. A harcok a konzervatívok győzelmét hozták: András előbb Ausztriába menekült, majd ismét fegyveres csapatok élén tért vissza.
1199-ben a két vetélytárs kiegyezett, és koalíciót kötöttek a konzervatívok a liberálisokkal. Imre megtartotta a kormányfői posztot, míg András a déli megszállt területek kormányzója lett. András megerősítette tartományait, és hamarosan hadjáratot indított Szerbia-Montenegró ellen. 1201-ben fényes győzelmet aratott. A katonai siker jót tett népszerűségének, de Imre osztozni akart a győzelemben: a szerb kormányfői tisztséget felvéve jelezte, hogy az új területek is hozzá tartoznak majd. Ezután a két politikus viszonya annyira megromlott, hogy sikertelen külföldi közvetítési kísérletek után 1203-ban Andrást letartóztatták. Néhány hónap múlva kommandósai megszöktették, és külföldre menekült.
1204 szeptemberében Imre váratlanul meghalt. András pedig azonnal hazatért. Az Országgyűlésben többségben voltak Imre konzervatív hívei, akik László III-nak adtak megbízást kormányalakításra. László III. azonban nem tudott élni a hatalommal, mert a nemzeti megegyezés jelszavával a kormánypárt több befolyásos embere titkos tárgyalásokat kezdett Andrásékkal. A megállapodás értelmében a liberális párt egyesült a konzervatívokkal, és a nagy egyesülési kongresszuson Andrást választották pártelnökké. A kormánypártot ettől kezdve Egyesült Pártnak nevezték. A döntés váratlanul érte László III-at, aki megijedt Andrástól.
László Ausztriába utazott 1204 telén gyógykezelésre, és soha többé nem tért haza. András ideiglenes kormányfőként kezébe vette az ország irányítását, a hivatalosan betegszabadságon lévő László helyett. Egy év múlva László III. fiatal kora ellenére egy Bécs melletti magánklinikán meghalt. Politikai pletykák szerint András végzett vele, de ezt soha senkinek sem sikerült bebizonyítania. 1205 elején új választásokat tartottak, ahol az Egyesült Párt listáján már szinte csak András hívei kaptak befutó helyet. 1205 májusában András II. hivatalosan is miniszterelnök lett.
